- Mondotta tört magyarsággal az egyik Air Race-s versenyző, miután végzett, nagy arc volt :) Bezony, kint voltunk ma a versenyen, és képzeljétek el, nekem kifejezetten tetszett. Piszok sokan voltak, mindenféle színes népség, tiszta Mos Eisley! A tovább után elolvashatod az élménybeszámolót ;)
Megértem szegény ott lakókat, hogy már mindenük tele van ezzel a rendezvénnyel, nagyon hangosak voltak a gépek, és tudni kell, ez évente nem 1 nap, hanem 4-5, mivel az ezt megelőző napokban gyakorolnak is. Nálunk is nagy hangzavar volt, pedig elég messze lakunk a Dunától... No, lényeg a lényeg, megértem a háborgó lakosokat, de ki lehetett bírni, és a látvány mindenért kárpótolt...
A verseny előtt bemutatókat láthattunk, sugárhajtású, Breitling-feliratú gépekkel, amik egymás alatt-felett-mellett-között repkedtek ide-oda, hatalmas volt! Bemutatót tartott a világ egyetlen olyan helikoptere is, amely képes fejjel lefelé repülni! Ide-oda bukfencezett, ilyen-olyan kanyart írt le a levegőben, jól tolta a kolega, az biztos.
Maga a verseny 3 részes volt: először a legjobb 12, utána a legjobb 8, végül a legjobb 4 küzdött meg egymással. Sajnos Besenyei Péter-t megbüntették az első versenyrész után, mivel a megengedettnél több G terhelést hárított a szervezetére, így a 10. helyen végzett. Az egyik versenyzőt kizárták, mivel a Lánchíd alatt a megengedett 370 km/h helyett 375-tel kezdte a pályát...(viszont adott egy kis elköszönő műsort, pár trükkel:). Volt olyan mázlista pilóta is, aki pontosan 370-nel robogott be! Riszpekt =D Végül az amerikai Michael Goulian nevezetű úriember lett a győztes, gratula neki!
Besenyei Péter Michael Goulian
A verseny után megindult a tömeg, én is hazajöttem, aztán most este megnéztük a tűzijátékot a Gellért térről, ami korrekt volt, de olyan vacak zenét toltak alá... Egyszerre volt Karib-tenger kalózai stílusú, és gyászzene is... A vége felé viszont a Himnusz-t hallhattuk, és sajnos azt kellett észrevennem, hogy már nem jelent annyit a fiataloknak, mint régen... Én is fiatal vagyok, félreértés ne essék, de nem integetek, röhögcsélek, dumálok közben, hanem vigyázzba vágom magam, és énekelek. Ez a minimum, szerintem...
A lényeg, hogy túléltük, nem volt vihar, nem volt semmi attrocitás, a legnagyobb veszélyt az 5.-ről vizeslufikat dobáló "vicces" gyerekek jelentették, de senki sem sérült meg :) Tisztelettel jelentem, jó volt!
Mastigias